Egy átlagos csütörtök délelőtt volt az üzletben: eladtunk vagy 3 memóriabővítő kártyát, és egy idős úrnak próbáltuk elmagyarázni, hogy mi az az SSD, mert szeretett volna laptopot vásárolni, hogy könnyebben videóchatelhessen a külföldön élő fiával és az unokáival. Szegény nem igazán értett meg semmit, végül javasoltunk neki egy modellt, ami az igényeinek és pénztárcájának is megfelelt, felírta a márkáját és a típusszámát, hogy megbeszéli a fiával és visszajön.
Ez nem volt egy könnyű menet, így örültünk, hogy utána jött egy kis pangás, le tudtunk ülni bekapni pár falatot. Kolléganőm, Klári azonban most sem nyughatott: lázasan keresett valamit a telefonján. Rákérdeztem, hogy mi után ilyen lelkesen, mire csak fintorogva felém fordította a kijelzőt: „barcelona iskolatáska” állt a Google keresőjében feketén-fehéren.
Akkorát röhögtem, hogy félrenyeltem, és kis híján megfulladtam.
Klári férje ugyanis Real Madrid drukker volt a kezdetek óta, de ezek szerint, fia személyében nem számíthat utánpótlásra…
„Ne röhögj már – szólt rám Klári elkeseredett képet vágva. – Peti úgy viselkedik, mint egy gyerek, mikor Balázska közölte, hogy barcelona iskolatáskát kér a színötös bizonyítványáért, Peti teljesen kiakadt, és csupán annyit tudtam elérni nála, hogy kaphat a gyerek táskát, de nekem kell elintéznem… Nekem, aki indiántáncot jártam, amikor 10 együtt töltött év után Peti végre felmentett a meccsnézések alól.”
Letöröltem a röhögés közben kicsordult könnyeimet, és bocsánatkérő mosolyt küldtem Klári felé, majd szótlanul nyomogattam a telefonom kijelzőt pár percig, míg végül elégedetten leraktam elé a készüléket.
Érdeklődve fölé hajolt és felcsillant a szeme: egy webshopot mutattam neki, ahol rengeteg focis cucc: játék, iskolaszer volt található, és közöttük persze a hőn áhított barcelona iskolatáska is szerepelt.
Klári rögtön rávette magát, és lelkesen böngészni kezdte a kétoldalas kínálatot. Iskolatáskát mindenképp kellett vennie, így először azokat vette szemügyre. 5 különböző sulitáskát talált. Az első kettőt kapásból elvette, azok inkább alsó tagozatos srácoknak való típusok voltak: Balázska már negyedikben is nagyon húzta a száját, hogy nem akar ilyen kockahátizsákkal mászkálni, mintha egy tégla lenne a hátán, úgy néz ki, mintha elsős lenne. De mivel a táska kiváló állapotban volt, abban egyeztek meg, hogy ha 4,6 fölött lesz az átlaga évvégén, kap egy új táskát a felső tagozatra. Szóval, tégla táskák kilőve. A fennmaradó 3-ból az egyik túl felnőttes, túl egyszerű volt egy 11 éves gyereknek, így már csak két táska versenyzett. Ezek között már csak annyi volt a különbség, hogy 3 és 5 rekeszesek voltak. „Kell egy ekkora gyereknek 5 rekesz?” Morfondírozott Klári félhangosan. Mondtam, hogy szerintem elég a 3, hiszen a két nagyobb részbe el tudja a pakolni a könyveket, füzeteket, a kicsibe pedig az uzsonnát, kulcscsomót, papírzsepit. Klári egyetértett velem, így ezt a modell szemléltük meg közelebbről. A súlyán mindketten elámultunk: mindössze egy kiló volt, ami nagyon fontos szempont, hogy ne terheljük a gyerek hátát pluszban még az iskolatáska súlyával is. A háta párnázott, és szellőztetőkkel ellátott, ami szintén kiemelten fontos, hogy ne izzadjon rá a gyerkőc hátára. Plusz öröm pedig, hogy két oldalt egy-egy gumis zseb található a táskán, ami tökéletes hely kulacsnak, üdítőnek, esernyőnek.
Ha már az üdítőnél tartottunk, Klári úgy döntött, Balázska megérdemel egy kulacsot, és egy új tolltartót is, hiszen színjeles bizonyítványával bőven a megállapodás fölött teljesített. Kulacsból volt műanyag és fém, mindkettő jól nézett ki, de tisztítási szempontból Klári a fémet választotta. Tolltartóból pedig egy igen nagyfiús, háromszög alakú hengeres verziót választott. Ha már lúd, legyen kövér, hozzácsapott még egy ünneplő Lionel Messit ábrázoló kulcstartót is a csomaghoz.
Már éppen meg akarta rendelni, amikor megkérdeztem, hogy nem akarja-e Peti lelkét is rendbe tenni valami aprósággal, biztosan találna neki is real madridos csecsebecsét.
Így gyorsan szemrevételeztük ott is a választékot. Peti végül egy rotring ceruzával és szintén egy kulaccsal lett gazdagabb. Építészként dolgozik, és szereti a terveit először kézzel felskiccelni, és csak utána áll neki a részletes kidolgozásnak a számítógépes grafikus programban, így a rotring még hasznos ajándék is lesz számára. A kulacs pedig kiváló lesz a biciklijéhez, már úgyis régóta akart venni, csak valahogy mindig elmaradt.
Klári épphogy végzett a webshopban a fizetéssel, amikor visszatért az üzletbe a délelőtti bácsi: a fia gyorsan leellenőrizte a laptop modellt, amit ajánlottunk neki, és nagyon meg volt elégedve az ár-érték aránnyal, és nyugodt szívvel javasolta a kedves öregnek, hogy vásárolja meg. Szerencsére előre telepítve van rajta az operációs rendszer, annyit még segítettünk az úrnak, hogy letöltöttük neki a Skype-ot, és megmutattuk, hol tudja csatlakoztatni a fejhallgatót.
Így végül mindenki elégedetten nyugtázta a napot: Klári megoldotta Balázska iskolatáskájának kérdését úgy, hogy férje realos lelkén is gyógyította a sebet, az öregúr pedig innentől egyszerűbben tud majd kommunikálni messze élő családjával.