Édesapám mindig szívén viselte a család gondját, rengeteget dolgozott azért, hogy mindenünk meglegyen. Persze nem éltünk luxusban, de mindig volt meleg étel az asztalon, tisztaruha és minden, ami egy tökéletes gyermekkorhoz kell. Visszagondolva se értem, hogy volt mindenre ideje, miközben még a családdal is tudott törődni, nem szenvedtünk szociális hiányba. Mindig voltak közös programok és szó sem lehetett arról, hogy családi ebédnél valaki ne üljön az asztalnál. Egyszóval összefogta és éltette a családot. Amikor kirepültünk a testvéreimmel otthonról, szüleink ketten maradtak, és nyugdíjba mentek.
Ilyenkor jön el a szülők életében, hogy hirtelen nem tudják mihez is fogjanak, mert jó esetben kinyílik a világ és nincs semmire gondjuk. Szerencsére a szüleinknek már csak pihenniük kell! Hamar sikerült hobbit választaniuk. Édesanyám, maradt a tipikus kötögető néni szerepnél. Apám, mint mindig most is nagy fejbe vágta a fejszéjét. Elkezdett számítástechnikával foglalkozni, mondván, hogy úgy is abban van a jövő. Az egész család elég szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, mert ugye mindenki fejében él az idősek és a PC-k közti kapcsolatról egy kép, hogy fogalmuk sincs, mi mire való, minek, miért, mire jó stb…
Ám meglepetésünkre nem így lett. Olyan könnyedén sajátította el az alapjait, hogy hihetetlen. A hardwares részét kedvelte inkább, mint a szoftverest, de egy Windowst még simán feltelepített. Ebből az adódott, hogy a környékbeli ismerősöknek, öregeknek elkezdte rendbe tenni a gépeit. Lassacskán elkezdett terjedni a híre és egyre több felkérést kapott. Egyre messzebbre kellet utaznia a lakótelepről, így logisztikai gondok adódtak.
Felvett még 2 fiatal informatikust, akik mobilisabbak voltak nála, de olyan gyorsan nőtt az üzlet, hogy muszáj volt autókat szerezni. Szerencsére az egyik ügyfél tudott neki segíteni a flotta beszerzésébe, mert 3 jármű az már annak számít. Mutatott is egy korrekt oldalt, ahol ezt megteheti. Apánk kikérte a véleményem, hogy mitévő legyen, mert tényleg jól pörög a kis magánvállalkozása, de csak úgy tudja fenntartani, ha van hozzá gépjármű is.
Böngésztem egy kicsit az oldalt, hogy a legjobb lehetőséget tudjam neki ajánlani. Megnéztem milyen feltételekkel dolgoznak, megbízható-e tényleg a cég. Kifogástalannak véltem és találtam is egy tartós bérlet lehetőséget. Ez egy olyan finanszírozási lehetőség, ami elméletileg drágább 2%-al, de gyakorlatban az iparűzési adó végett kevesebbet kell fizetni. Nagyjából a lényege az, hogy nem egyenlő részletekre bontják, ezért nem egy átlagos hitel vagy lízingformának felel meg. A végkimenetele is más, mert az utolsó havi részlet az autó maradványrészlete, amin majd értékesíti a flottakezelő az autót, így nem kell kifizetni, ha nincs szükségünk rá, azaz valaki más fogja kifizetni.
Én ezt a megoldást láttam a legjobbnak apámnak, azaz az ő igényeinek. Bele is vágott és állítása szerint minden úgy ment, ahogy a megállapodás szólt. Előszeretettel használta az autót, és fel is pörgette a kis üzletét!
Remélem még sokáig ilyen fitt és kitartó lesz!
Részemről örültem, hogy találtunk egy ilyen jó lehetőséget autó szerzésre, mert amilyen árak tudnak lenni mostanában…
Apám szerintem jó példa arra, hogy ha az ember akar valamit, azt el tudja érni. Megvalósított egy olyan dolgot, amit ezelőtt 67 éve el sem tudott képzelni, mondjuk ez nem csak kitartásának, hanem egy remek flottakezelőnek is köszönhető!